♥ Monalisa. CSajoS Oldał ♥ √
ღ Szia.=)╚> Nem szeretnélek már rögtön az elején untatni, ezért csak annyit mondok, hogy Jó időtöltést.!!!<╝(=.:P.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Egy szomorú történet ez, semmi más,
Szerelemről szól, miben égett egy gyönyörű lány.
Cudar valóság ez, az élet kegyetlen showja,
Nem dönthetjük el mi lesz földi létünk sorsa.
Enny volt a neve ennek a széplánynak,
Kivel a szülei mindig rosszul bántak.
Nővére, Niki volt a kincs, a világ közepe.
Sokszor gondolt arra, hogy saját magát megölje.
Így élt a lány. Álmodott és bízott,
Bízott, hogy megkapja mire mindig áhított:
, , Egy fiút kívánok, aki megérdemel�
De nem tudta, hogy ki szerelmet áhít, szenvedésre lel.
Gyönyörű nap volt ez, egy vasárnap reggel,
Ilyen szép napsütésre Enny mindig felkel.
Kisétált az ajtón, nézi, jött-e már az újság,
S abban a pillanatban mintha szíven szúrnák.
Meglátott egy fiút, aki a lányon csak nevet,
Enny zavarában elejtett minden levelet.
Szerelem ez? Tetszés? Vagy kapkodás?
Első látás? Tűzben égés? Vagy miegymás?
Beszélgetni kezdtek, lassan ismerkedtek,
Két nappal később már kéz a kézben mentek.
Szerették egymást napról napra jobban,
Úgy égtek a szerelemben, mint bűnös a pokolban.
Enny szülei nem nézték jó szemmel-e frigyet,
Boldogságuk felhalmozott sok-sok irigyet.
Összesúgtak hátuk mögött halkan.
, , A gazdag lány és a szegény fiú egy karsztban?�
Az anya tiltotta a szerelmet,
Enny térden állva kért kegyelmet.
, , Könyörgöm anyám, ne tilts el tőle,
Ha nem látnám többé, a bánat megölne. �
Az édesanya gondolkodott, s nem tehetett mást,
Nem tudná elviselni a társaságban a szégyenvallást.
Egy nap mikor a lány a szobában búsult,
Az anya bement, a lány csak meredten bámult.
, , Beszélnem kell veled lányom.
Amit mondok, már most szánom, bánom.
Atyád úgy döntött elhagyjuk otthonunk,
Messze megyünk, el, míg nyugalmat nem kapunk. �
, , Ne tedd ezt anyám, megölöd a lányod,
Inkább porrá leszek, minthogy elhagyjam-e várost. �
Meghallotta ezt Enny édesapja,
Bejött, s ráförmedt a könnyben úszó lányra:
, , Azt meglátnám én te kis pimasz!
Egy szalmalángért elhagysz minket? Taknyos kamasz.
Majd ha testemet már féreg szedi szét,
Akkor hagylak itt buta cseléd!�
, , Márpedig én maradok. Ha hiszi, ha nem.
Ki nem lépek innen, vagy tőből vágják le a kezem. �
, , Megmondtam Enny, ha láncra verve viszlek,
Akkor is jössz, s szót fogadsz, ha kérlek. �
Eljött hát a reggel, az indulásnak napja.
Néma csöndben áll a város apraja és nagyja.
Valami történt. Valami félelem honol a tájon,
A madarak is hallgatnak, a köd is fennmaradt a fákon.
Készen áll a kocsis a nagy utazásra,
Enny anyja a lépcsőn áll, hogy a házat utoljára lássa.
Körbenéz, s eszébe jut mik történtek,
Összegyűjtött megannyi, megannyi emléket.
Észrevette, hogy résnyire nyitva van Enny ajtaja,
S mikor bement, hogy felkeltse, ott feküdtek egymás mellett vérbe fagyva.
A búcsúlevélen:, , Sajnálom, tőletek most elválok,
Szeretlek apám s anyám, de ezt ti akartátok. �
Enny anyja ájultan esik össze,
Az apa felszalad, de a látványtól ő is lehull a földre.
Egy percre mintha megállt volna az élet,
A szülők levegőt sem vesznek, ahogy egymásra néznek.
Összeborulva sírnak, s egymástól azt kérdék:
, , Miért nem hagytuk, hogy az életüket éljék?�
Elcsendesedett a ház, mindenki gyászban.
Csak egy női hang zokog méla búslakodásban.
Enny anyja a szobában súrolja a véres padlót,
Kisírt, fáradt szemmel föltekint, s mintha látna egy álmot.
Enny áll előtte. Ez nem álom, látja,
Nem hisz a szemének. Mit keres itt az ő halott lánya?
, , Biztos csak álmodom� és lehajtja a fejét,
Enny lehajol, s megfogja anyja kezét:
�Drága anyám, ki óvtál, s neveltél engem,
Tudom, jót akartál, s bocsásd meg mit tettem,
Szeretlek, én is megbocsátok minden rosszat,
De az életemnek csak rossz pillanatai voltak.
Mióta megszerettem őt, mindent másképp látok,
Nem érdekelt az sem, hogy velem rosszul bántok.
De kérlek anyám, most eressz el engem,
Míg bűntudatod van, nem lesz helyem a mennyben.
Apámnak is mondd meg, szeretem, s óvd őt,
Követni akar engem, azt hiszi, hogy megölt.
Most drága édesanyám, csókolom a kezed,
Ne sírj, hisz a síron túl én boldogságba leszek.
Ne félts engem, a szerelmem vigyáz rám,
Ó anyám, egy ölelésért mindenem odaadnám.
Most mennem kell, az Isten áldjon meg titeket,
Nagyon szeretlek, ezt soha, soha ne feledd!�
Szerelemről szól, miben égett egy gyönyörű lány.
Cudar valóság ez, az élet kegyetlen showja,
Nem dönthetjük el mi lesz földi létünk sorsa.
Enny volt a neve ennek a széplánynak,
Kivel a szülei mindig rosszul bántak.
Nővére, Niki volt a kincs, a világ közepe.
Sokszor gondolt arra, hogy saját magát megölje.
Így élt a lány. Álmodott és bízott,
Bízott, hogy megkapja mire mindig áhított:
, , Egy fiút kívánok, aki megérdemel�
De nem tudta, hogy ki szerelmet áhít, szenvedésre lel.
Gyönyörű nap volt ez, egy vasárnap reggel,
Ilyen szép napsütésre Enny mindig felkel.
Kisétált az ajtón, nézi, jött-e már az újság,
S abban a pillanatban mintha szíven szúrnák.
Meglátott egy fiút, aki a lányon csak nevet,
Enny zavarában elejtett minden levelet.
Szerelem ez? Tetszés? Vagy kapkodás?
Első látás? Tűzben égés? Vagy miegymás?
Beszélgetni kezdtek, lassan ismerkedtek,
Két nappal később már kéz a kézben mentek.
Szerették egymást napról napra jobban,
Úgy égtek a szerelemben, mint bűnös a pokolban.
Enny szülei nem nézték jó szemmel-e frigyet,
Boldogságuk felhalmozott sok-sok irigyet.
Összesúgtak hátuk mögött halkan.
, , A gazdag lány és a szegény fiú egy karsztban?�
Az anya tiltotta a szerelmet,
Enny térden állva kért kegyelmet.
, , Könyörgöm anyám, ne tilts el tőle,
Ha nem látnám többé, a bánat megölne. �
Az édesanya gondolkodott, s nem tehetett mást,
Nem tudná elviselni a társaságban a szégyenvallást.
Egy nap mikor a lány a szobában búsult,
Az anya bement, a lány csak meredten bámult.
, , Beszélnem kell veled lányom.
Amit mondok, már most szánom, bánom.
Atyád úgy döntött elhagyjuk otthonunk,
Messze megyünk, el, míg nyugalmat nem kapunk. �
, , Ne tedd ezt anyám, megölöd a lányod,
Inkább porrá leszek, minthogy elhagyjam-e várost. �
Meghallotta ezt Enny édesapja,
Bejött, s ráförmedt a könnyben úszó lányra:
, , Azt meglátnám én te kis pimasz!
Egy szalmalángért elhagysz minket? Taknyos kamasz.
Majd ha testemet már féreg szedi szét,
Akkor hagylak itt buta cseléd!�
, , Márpedig én maradok. Ha hiszi, ha nem.
Ki nem lépek innen, vagy tőből vágják le a kezem. �
, , Megmondtam Enny, ha láncra verve viszlek,
Akkor is jössz, s szót fogadsz, ha kérlek. �
Eljött hát a reggel, az indulásnak napja.
Néma csöndben áll a város apraja és nagyja.
Valami történt. Valami félelem honol a tájon,
A madarak is hallgatnak, a köd is fennmaradt a fákon.
Készen áll a kocsis a nagy utazásra,
Enny anyja a lépcsőn áll, hogy a házat utoljára lássa.
Körbenéz, s eszébe jut mik történtek,
Összegyűjtött megannyi, megannyi emléket.
Észrevette, hogy résnyire nyitva van Enny ajtaja,
S mikor bement, hogy felkeltse, ott feküdtek egymás mellett vérbe fagyva.
A búcsúlevélen:, , Sajnálom, tőletek most elválok,
Szeretlek apám s anyám, de ezt ti akartátok. �
Enny anyja ájultan esik össze,
Az apa felszalad, de a látványtól ő is lehull a földre.
Egy percre mintha megállt volna az élet,
A szülők levegőt sem vesznek, ahogy egymásra néznek.
Összeborulva sírnak, s egymástól azt kérdék:
, , Miért nem hagytuk, hogy az életüket éljék?�
Elcsendesedett a ház, mindenki gyászban.
Csak egy női hang zokog méla búslakodásban.
Enny anyja a szobában súrolja a véres padlót,
Kisírt, fáradt szemmel föltekint, s mintha látna egy álmot.
Enny áll előtte. Ez nem álom, látja,
Nem hisz a szemének. Mit keres itt az ő halott lánya?
, , Biztos csak álmodom� és lehajtja a fejét,
Enny lehajol, s megfogja anyja kezét:
�Drága anyám, ki óvtál, s neveltél engem,
Tudom, jót akartál, s bocsásd meg mit tettem,
Szeretlek, én is megbocsátok minden rosszat,
De az életemnek csak rossz pillanatai voltak.
Mióta megszerettem őt, mindent másképp látok,
Nem érdekelt az sem, hogy velem rosszul bántok.
De kérlek anyám, most eressz el engem,
Míg bűntudatod van, nem lesz helyem a mennyben.
Apámnak is mondd meg, szeretem, s óvd őt,
Követni akar engem, azt hiszi, hogy megölt.
Most drága édesanyám, csókolom a kezed,
Ne sírj, hisz a síron túl én boldogságba leszek.
Ne félts engem, a szerelmem vigyáz rám,
Ó anyám, egy ölelésért mindenem odaadnám.
Most mennem kell, az Isten áldjon meg titeket,
Nagyon szeretlek, ezt soha, soha ne feledd!�
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 4
Tegnapi: 7
Heti: 22
Havi: 91
Össz.: 10 854
Látogatottság növelés
Mai: 4
Tegnapi: 7
Heti: 22
Havi: 91
Össz.: 10 854
Látogatottság növelés
♥ Monalisa. CSajoS Oldał ♥ √ - © 2008 - 2024 - almodjwelem.hupont.hu